Az előadás középpontjában a nyelv fejlődése és az evolúciós biológia közötti párhuzamok állnak. Az első témák között felvetődik, hogy milyen funkciót töltenek be a nyelvekben megjelenő túlzások és felesleges elemek – például bizonyos igeidők vagy szóalakok, amelyek nem nélkülözhetetlenek a kommunikációhoz. Ezt egy evolúciós szempontból hasonló jelenséggel, a páva farkával veti össze az előadó, utalva arra, hogy a természetben is megjelennek túlzó, funkciójukban nem egyértelmű elemek.
Szóba kerül, hogy a nyelvben, akárcsak a génekben, maradhatnak vissza korábbi állapotokra utaló, funkciójukat vesztett részek – például olyan szóvégek, amelyek jelentéssel már nem bírnak, vagy a genetikában az ún. ál-gének. Felmerül annak a lehetősége, hogy néhány ilyen elem időnként újra aktív része lehet a nyelvnek vagy a genomnak, ami izgalmas kérdéseket vet fel a változás iránya és dinamikája kapcsán.
Szintén érdekes kérdések merülnek fel arról, hogyan határolható el a nyelv és a dialektus, valamint ezek miként párhuzamosíthatók a biológiában megfigyelhető fajok és alfajok elkülönülésével. Példákon keresztül szemléltetik, miként válnak szét vagy különülnek el a csoportok, és hogy ez a „különbözőség” néha tudatos, társadalmi okokból felerősített elem lehet.
Az evolúcióban megjelenő genetikai drift és a nyelvi változás közti kapcsolat is terítékre kerül: vajon a nyelvek változásai a természetes szelekció eredményei, vagy inkább véletlenszerű elsodródásnak köszönhetők? Továbbá, vajon a „nyelvi hibriditás”, például a proto-indoeurópai nyelv keletkezése mennyiben rokon a génkeveredések folyamatával?
Több helyen megjelennek megválaszolatlan kérdések arról, hogy a nyelv fejlődése milyen tényezőktől függ, és mikor játszik szerepet a tudatos, szándékos változtatás vagy az egyszerű véletlen. A beszélgetés során izgalmas párhuzamok rajzolódnak ki, de a végső válaszokat meghagyják a nézőnek.
