A beszélgetés a nyelv szerepét és korlátait tárgyalja annak kapcsán, hogyan alkotunk elképzelést önmagunkról és a világról. Felmerül a kérdés, hogy vajon az emberi gondolkodást mennyiben határozza meg az, hogy nyelvhasználó lényekként létezünk, illetve a nyelv gazdagodása milyen új lehetőségeket nyitott meg a tudományos és filozófiai gondolkodásban.
Érdekes témaként vetődik fel, vajon képesek vagyunk-e olyan nyelvet alkotni, amely bármilyen gondolatot kifejezhet – vagy az univerzális nyelv koncepciója eleve paradoxonokba ütközhet. Szó esik a logika és a metanyelv jelentőségéről, valamint arról, hogy a nyelv fejlődése miként teszi lehetővé az egyre komplexebb elméletek és ötletek megfogalmazását.
Az is felvetődik, hogy milyen korlátokat szabnak a nyelv struktúrái a valóság reprezentálásának, illetve önmagunk megértésének. Kiemelt hangsúlyt kapnak azok a logikai eredmények, amelyek szerint saját nyelvünk vagy lényünk teljes körű és adekvát leírása elérhetetlen – így végső soron az önismeret határai is világossá válnak.
