Kiemelt politikai feszültség uralkodik a NATO és Oroszország között, amit az utóbbi időszakban többszörös légtérsértések is súlyosbítottak. Ezek a repülőgépes és drónos incidensek felvetik annak kérdését, hogyan képes a NATO megfelelően, kellő előrelátással és erővel reagálni hasonló kihívásokra.
A beszélgetés során felszínre kerül, hogy Oroszország gazdasági ereje szerény, viszont katonai kiadásai rendkívül magasak, ami paradox helyzetet teremt: a fenyegetés valódi, még ha az orosz gazdaság önmagában nem is versenyezhet a NATO-tagállamokéval. Emellett szóba kerül a nyugati védelmi kiadások szükségessége is, illetve az, hogy valóban reális-e a veszély, vagy túlértékeljük Putyin elnök elszántságát.
A beszélgetés kitér arra is, vajon a védelmi kiadások növelése mennyiben köszönhető Donald Trump politikai nyomásának, illetve hogy az Egyesült Államok és Európa mennyire tekinthetők egymás partnerének egy esetleges kelet-ázsiai konfliktus esetén. Mennyire készülhetnek az EU-s országok arra, hogy a kínai és orosz fenyegetés egyszerre, összehangoltan jelentkezzen?
Ezen témák mindegyike arra világít rá, milyen összetett és dinamikus a stratégiai helyzet, hogyan értékelhető Putyin vezetése, és mit tanulhat ebből a Nyugat. Különösen érdekes kérdés, hogy miként alkalmazkodik a szövetség a modern hadviselés kihívásaihoz és milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy fenntartsa a stratégiai előnyt.
