Ez a videó nosztalgikus és humoros betekintést nyújt a Where’s Waldo? NES játékba, amelyben Scott, Sam, Eric és barátaik közösen próbálják megtalálni Wally-t (Waldo-t) a különböző, színesen megrajzolt pályákon.
A résztvevők folyamatosan kommentálják az élményt: furcsállják, hogy sosem kérdezi senki, hogyan érzi magát Waldo, csak azt, hol van. Különféle színekben és helyzetekben tűnik fel a karakter, s néha a játékmenet is okoz meglepetést, például amikor a szabályok vagy az időmérő működése váratlan fordulatokat vesz.
Többször szóba kerül, mennyiben különbözik a digitális élmény a régi könyvektől – a NES technikai és színkorlátai miatt nehezebb felismerni Waldo-t, ráadásul más szereplők is csíkos ruhát viselnek. A játék okozta frusztrációkat oldják a játékosok közötti vicces beszólások és a hangulatos visszaemlékezések, például arra, milyen lehetett mindezt egy retró CRT tévén játszani az 1980-as években.
További téma, hogy a pályák néha egyedi mechanikákat tartalmaznak, például véletlenszerűen mozgó karaktereket vagy időnyerő/játszó tárgyakat, amelyek a szerencsén is múlnak. A játékosokat ráébreszti arra, mennyire más hangulata lehet egy videojátéknak a könyvhöz képest, különösen, ha a vizuális egyértelműség és a szabályok helyenként hiányoznak vagy megváltoznak.
A társaság részletesen boncolgatja, hogyan működnek az egyes pályák, kiemelve a szokatlan logikát vagy az esetleges hibákat, miközben folyamatosan humorral kommentálják Waldo keresését. Az élmény összességében egyszerre szórakoztató, nosztalgikus és kritikus szemmel vizsgálja a ’Where’s Waldo?’ NES játék sajátosságait és kihívásait.
