Norbert Wiener gyermekkora nem volt hétköznapi: apja szigorú módszerekkel próbálta bebizonyítani, hogy kitartó neveléssel egy átlagos gyerekből is zsenit lehet faragni. Az apja, Leo Wiener, legendás nyelvtehetség volt, aki saját be nem teljesült ambícióit a fiára vetítette ki, miközben Norbert folyamatosan az elvárások súlya alatt nőtt fel.
Az iskolás évek szokatlanul gyorsan teltek: Norbert 11 évesen már főiskolára járt, 14 évesen megszerezte a diplomáját, majd 18 évesen Harvardon doktorált. A klasszikus tanulás helyett édesapja sajátos oktatási módszerei, a családi körben elhangzó kritikák és az állandó megfelelési kényszer formálták karakterét.
Kiegyensúlyozatlan fiatalkora során identitásválság is gyötörte: származását sokáig titkolták előle, és csak kamaszként szembesült vele, hogy zsidó családból származik — mindez erős önértékelési problémákhoz vezetett.
A tanulmányi és családi nehézségek sorozata ellenére Norbert bámulatos tudományos pályát futott be. Neves egyetemeken, kiemelkedő tudósok mellett tanult, végül saját útjára lépve hozzájárult a Brown-mozgás matematikai leírásához, majd megalapozta a kibernetikai elméletet. Az emberi és gépi rendszerek közötti kommunikáció, a visszacsatolás és az önszabályozás felismerése forradalmi áttörést jelentett.
A történet során olyan kérdések bukkannak fel, mint például hogyan alakul a gyerek és a szülő viszonya extrém elvárások mellett, miképpen befolyásolja a családi háttér és a társadalmi elvárás az egyéni fejlődést, és lehet-e valóban mesterségesen zsenit „készíteni”. A videó betekintést ad abba is, hogyan vált a matematikai gondolkodásmód és a visszacsatolás elve az egész modern tudomány és technológia alapjává.
