Christopher Nolan legújabb filmje, az Odüsszeia, Homérosz híres görög eposzának nagyszabású, modern adaptációja. A rendező sajátos látásmódját dicsérik, különösen a vizuális stílusát, a feszültségkeltést és a monumentális filmzenét. Az alkotás nem klasszikus kosztümös eposzra épül, hanem egy kortárs, karakterközpontú történelmi drámára, amelyben kiemelkedő színészi játékot láthatunk Matt Damontól, Tom Hollandtól, Anne Hathaway-től, Robert Pattinsontól és mások részéről.
A történet különös figyelmet fordít Odüsszeusz személyes küzdelmeire, vívódásaira és erkölcsi dilemmáira: vajon valóban vissza akar-e térni családjához, és mit jelent számára az otthon? A film újragondolja a klasszikus eposz egyes elemeit; összefonódnak benne szigetről szigetre vándorló kalandtörténetek, emberi hibák és a sorscsapások következményei. Az istenek szerepe háttérbe szorul, és a „látszólagos mágia” realista ábrázolást nyer.
Különleges élményt adnak a látványos akció- és horror-elemek, például amikor Kirké jeleneteiben némi testhorrort is láthatunk. Egyes nézői vélemények szerint a film remekül ötvözi a drámát, az akciót, sőt, néha a horror műfaját is. Ugyanakkor felmerülnek olyan kérdések is, mint a néhol drabális színválasztás vagy bizonyos szereposztási döntések, amelyek vitákat válthatnak ki a közönség soraiban.
Felvetődik a kérdés is, mennyire sikerült Nolannek a modern nézőkhöz szóló, mégis időtlen feldolgozást alkotnia: hogyan bánt az eredeti történet változtatásaival és rövidítésével, valamint sikerül-e a filmnek nagy tömegeket megmozgatnia a mozikban annak ellenére, hogy néhány klasszikus mozzanat kimaradt a feldolgozásból.
