A videó egy személyes és költői hangvételű előadásba kalauzolja a nézőt, ahol a női lét generációkon átívelő témái kerülnek középpontba. A szónok visszatekint ősei életére, megidézve nagyanyja, anyja és saját tapasztalatait, kiemelve, milyen társadalmi korlátok nehezítették meg elődeinek életét.
Az egyik fő motívum a családi kapcsolatok és az anyai örökség – hogyan formálja egy nő identitását nemcsak saját életútja, hanem a múltból hozott történetek, élmények visszhangja is. Ezt testesíti meg a különleges ruha, amelyet viseletként hord, és amely szimbolikus jelentőséget kap a történet során.
Közben kérdések merülnek fel a női test, az önkifejezés szabadsága és a kimondott, illetve elhallgatott traumák feldolgozásáról. A szónok saját és családja szenvedéstörténetét osztja meg, rávilágítva arra, mennyire fontos beszélni a kimondatlan érzésekről, tabukról: a menstruációról, a bántalmazásról, s mindarról, amit generációkig nem lehetett megfogalmazni.
Felmerül az is, milyen lehetőségek rejlenek a nők közti szolidaritásban, az önazonos jelenlétben, amikor a saját testünkkel, történetünkkel bátran vállalhatjuk magunkat a világ előtt. A közös „tánc” metaforáján keresztül nyílik meg a gondolat a társadalmi szerepek átrendezésének lehetőségéről, a női és férfi tapasztalatok egymáshoz közelítéséről.
