A NIST időszolgáltatása váratlan krízishelyzetbe került, amikor a Boulderben található létesítményüknél többnapos áramszünet lépett fel, ami komoly hatással volt az időszinkronizálásra világszerte. A mentőgenerátor meghibásodása után a fő órájuk bizonytalanná vált az UTC-hez képest, azonban a pontos eltérés sosem haladta meg az 5 mikroszekundumot.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy extrém időjárási körülmények miatt a személyzet nem tudott visszatérni a létesítménybe, miközben vészhelyzeti intézkedések zajlottak az időjelek zavartalanságának fenntartásáért. Ez a minimális időeltérés kevéssé érzékelhető az átlagfelhasználók számára, de kritikus jelentőségű lehet tudományos és ipari partnereknek, akik a NIST-specializált időszolgáltatásaihoz igazítják berendezéseiket.
A történet során kiderül, hogy milyen mértékben támaszkodnak az emberek és intézmények a NIST-re, illetve hogy milyen redundáns rendszerek és alternatív források – például GPS vagy a Broadcast Positioning System (BPS) – léteznek az időszinkronizációs infrastruktúra biztosítására. Felmerül a kérdés: mennyire sérülékeny ez a globális időszolgáltatási rendszer, és milyen stratégiák szükségesek a jövőbeli hasonló incidensek megelőzésére?
