Sokan éveken át elvárták a Nintendótól, hogy új konzoljaik mindig valamilyen radikális újítást hozzanak, elég csak a Wii vagy a DS központi „csavarjaira” gondolni. Ezúttal azonban a Nintendo Switch 2 inkább egy fejlettebb, kidolgozottabb utód, nem pedig forradalmi újdonság, és ebből érdekes kérdések adódnak: vajon elég egy jól bevált formátum finomhangolása, vagy szükség van a nagy újításokra?
Az új modell elsősorban teljesítményben lép előre, amely számos játék látványán és futásán is érzékelhető. A Mario Kart World az egyik kiemelkedő indulócím, látványosan mutatja be, mit is tud az új hardver. Ugyanakkor nem minden játék profitál egyformán, akadnak példák (mint a Hitman World of Assassination), ahol a fejlődés kevésbé impresszív. Ez felveti a kérdést: valóban megközelíti már a Switch 2 a PlayStation 5 és az Xbox szintjét, vagy csak bizonyos esetekben villant nagyot?
Az eszköz kezelésében is találni újdonságokat: a mágneses Joy-Connect csatlakozók, a nagyobb, matt felületű vezérlők és az új kickstand mind apró, mégis fontos fejlesztések. Mennyire teszik ezek kényelmesebbé a használatot – főleg hosszabb játék során?
A megújult Game Chat és a beépített kamera új szintre emelik a közös játékélményt, ám ezek használhatósága és valódi értéke még kérdéses. Emellett szó esik arról is, hogy a szoftveres környezet mennyire maradt ismert és megszokott, legyen szó az eShop javuló működéséről vagy a felhasználói interfész apró bosszantó hiányosságairól.
Nagyon érdekes az is, hogyan birkózik meg a Switch 2 a visszafelé kompatibilitással, és mennyire sikerült az elmúlt évek nagy címeit (például a Zelda és Pokémon játékok) új színekben bemutatni. Vajon elegendőek ezek a fejlesztések ahhoz, hogy a közönség hosszú távon is ragaszkodjon a platformhoz?
