Az évtizedek során a Nintendo számos játékhoz tervezett lövöldözős kiegészítőt alkotott, amelyek egyszerre tükrözik a vállalat játékos és kísérletező oldalát. Ezek az eszközök – bár technikai szempontból gyakran életképtelenek voltak hosszú távon – ikonikus darabjai lettek a Nintendo történetének.
A NES Zapper például a nyolcvanas évek játékosainak meghatározó élményét nyújtotta, főként a Duck Hunt nevű klasszikus révén. Érdekesség, hogy bár rengeteg konzolhoz adták, viszonylag kevés játék támogatta valóban ezt az eszközt. A Zapper működési elve is sokak számára érdekfeszítő lehet: a képernyőn megjelenő fényt érzékelte, így akár könnyen is lehetett vele csalni.
Később a Super Nintendo korszakában a Super Scope próbált forradalmat hozni, immár vezeték nélküli formában, azonban hasznosítása és játékfelhozatala még limitáltabb maradt. A Super Scope bár kevesebb emlékezetes játékhoz kapcsolódik, popkulturális utalásai révén (például a Smash Bros. játékokban) továbbra is része a Nintendo-mítosznak.
A Wii generációban a Wii Zapper jelent meg, ami lényegében egy műanyag tartó a Wii Remote és Nunchuk számára. Főleg a rail shooter játékoknál adott némi arcade-élményt, ugyanakkor sokak szerint csak minimálisan növelte a játékélményt, sőt, bizonyos esetekben bonyolította is azt. Érdekes, hogy a legtöbb játék kompatibilissé vált a Zapperrel, hiszen ez nem több, mint egy tartó – mégis tipikus Nintendo-innovációnak számít.
Közös kérdés marad, hogy ezek az eszközök mennyire bővítették végső soron a videojátékos élményt, vagy inkább csak nosztalgikus érdekességekké váltak; továbbá, hogy miként változott meg mára a fegyver formájú vezérlők szerepe a játékokban.
