Sokan vitatják, hogy a Nintendo játékai mennyire lettek könnyebbek az utóbbi évek során, különösen a Wii korszaka óta, amikor az újabb címekben megjelentek különféle „easy mode” megoldások.
A Super Guide és hasonló funkciók lehetővé tették, hogy azok is végigjátsszák a pályákat, akik többször kudarcot vallottak. Ilyen például a Luigi által elvégzett pályasimítás vagy a Cosmic Guide a Super Mario Galaxy 2-ben, ahol egy karakter segít a játékosnak továbbjutni. Ezek a segítségek azonban nem adnak teljes értékű jutalmat, és sokszor csak akkor érhetőek el, ha a játékos látványosan elakad.
Bizonyos játékokban – mint a Super Mario 3D Land – speciális power-upokat is kaptak a játékosok, például a fehér Tanuki öltözetet vagy P-szárnyat, amelyek szinte verhetetlenné tették Mario-t. Ezek az opciók sok kritikát váltottak ki a hardcore játékosok körében, akik szerint a nehézségi fokozatok régen komolyabb kihívást jelentettek.
Az újabb címek – New Super Luigi U, New Super Mario Bros. U Deluxe, Super Mario Bros. Wonder – abban különböznek, hogy kezdettől választható könnyebb karaktereket kínálnak, mint Nabbit, Toadette vagy Yoshi, akik vagy nem veszítenek életet az ellenségektől, vagy különleges képességük leegyszerűsíti a játékot.
Felmerül a kérdés, hogy milyen közönséghez szólnak ezek a módosítások, illetve mennyire befolyásolják a játékélményt. Vajon ezek a kényelmi funkciók valóban csak a kezdőknek és gyerekeknek szólnak, vagy minden játékos profitálhat ezek előnyeiből?
Az is látszik, hogy a Nintendo nem minden sorozatában vezeti be az ilyen opciókat: például a Zelda-játékokban kifejezetten nehezített módokat lehet találni, az egyszerűsítő beállításokat inkább a platformereknél alkalmazzák.
