Különös módon a Nintendo sosem vette át teljes mértékben a DVD-lejátszás lehetőségét a konzoljaiban, még akkor sem, amikor ez iparági szabvánnyá vált. A videó bemutatja azt a hullámzó kapcsolatot, amely a Nintendo és az optikai lemezek, illetve a riválisok, például a Sony és a Sega között kialakult az idők során.
Megismerhetjük, hogyan vetélytársak, mint a Sega a Sega CD-vel és később a Sony a PlayStationnel, új irányokat mutattak az otthoni konzolok számára, miközben a Nintendo saját, olykor szerencsétlen partneri próbálkozásai miatt lemaradt e technológiai ugrásról. A történetben helyet kap a Nintendo és a Sony közötti kudarcba fulladt együttműködés, amely végül a PlayStation megszületéséhez vezetett.
Feltárulnak a Nintendo döntései mögötti szempontok: a kalózkodás elleni védekezés, a költségek minimalizálása és az a törekvés, hogy a céges konzol kizárólag játékélményt nyújtson. Felmerül a kérdés: vajon mennyit veszített a Nintendo a kiegészítő médiafunkciók (például DVD-filmek lejátszása) rendszeres elutasításával?
A videó kitér a furcsa és kevéssé ismert megoldásokra is, mint a Panasonic Q vagy a Viston Dockable Entertainment, amelyek próbálták pótolni a hiányzó DVD-funkciókat bizonyos piacokon. Végül láthatjuk, ahogy a streaming szolgáltatások előretörése és a digitális fogyasztás új irányt ad a konzolpiacnak, de a Nintendo hozzáállása továbbra is markánsan elkülönül a versenytársaktól.
