Két legendás Nintendo konzol, a Nintendo 64 és a GameCube áll szemben ebben az összehasonlításban, amely nemcsak hardveres adottságaikat, hanem játékfelhozatalukat és iparági jelentőségüket is górcső alá veszi.
Felmerül a kérdés, hogy miért szerette ezeket a konzolokat oly sok rajongó, miközben az eladási adatok elmaradtak más generációbeli vetélytársaikétól. Mindkét platformra igaz, hogy ikonikus első- és harmadfélős címeket tudhatnak magukénak, mégis jól érzékelhető, hol maradtak el a korszak elvárásaitól vagy a konkurenciától.
Részletesen vizsgálhatjuk a kontrollerek fejlődését, ergonómiáját és újításait, beleértve a Nintendo merész, kissé szokatlan N64-es joystickját és a GameCube markánsabb, kézre állóbb irányítóját — sőt, a vezeték nélküli Wavebird-kontroller innovációja és a beépített rezgőfunkció evolúciója is szóba kerül.
A konzolok dizájnját és praktikusságát is vizsgálja az összehasonlítás: mennyire voltak szállíthatók, milyen egyediségeket rejtett például a GameCube jól ismert fogantyúja, vagy az N64 változatos színválasztéka. A technikai fejlettség kérdésében is érdekes szempontok merülnek fel – például a lemezes és kazettás adathordozók előnyei és hátrányai, amelyeket nemcsak a fejlettebb, de a fejlesztők számára korlátozó GameCube-nál is árnyal a mini-DVD technológia.
Részletesen előkerül az első party Nintendo-játékok hatása, generációs műfajmegújításai, a GameCube-on születő új sorozatok és franchise-ok: hogyan vált a Luigi’s Mansion, Pikmin vagy a Paper Mario a játékos emlékezet megkerülhetetlen részévé. Eközben rámutat arra is, hogy az N64 néhány, iparágat forradalmasító címének hatása – mint a Mario 64 vagy az Ocarina of Time – mennyire meghatározó volt, szemben a GameCube sokszínűbb, de talán kevésbé korszakalkotó játékpalettájával.
Nem marad ki a harmadfélős támogatás problematikája sem: noha a GameCube-ra jelentősen több játék érkezett, a kulcsfontosságú címek (pl. Resident Evil 4, Tales of Symphonia) ellenére felmerül a kérdés, hogy a minőség és a mennyiség között mennyire volt sikeres a platform. Az N64 ugyan szűkösebb kínálattal dolgozott, de így is képes volt olyan emlékezetes portokat létrehozni, mint például a Resident Evil 2 kazettás sűrítése.
Kulcsfontosságú, hogy mennyiben öregedtek jól ezek a gépek; melyiknek volt erősebb az öröksége, milyen játékmechanikai és dizájnbeli tanulságokat hagytak hátra a következő nemzedékekre. A konzolok megszállottjai, iparági mérföldkövek, elképesztő újítások és a hiányosságok egyvelegéről szóló elemzés végig izgalmas kérdéseket, személyes élményeket és történelmi szempontokat villant fel.
