Az alkotó saját tapasztalatán keresztül mutatja be, milyen visszatérő problémákat okoznak a hamisított, úgynevezett bootleg Nintendo 64 játékok a használtpiacon. Felveti, hogy sok eladó nincs tisztában azzal, vagy nem is akarja egyértelműen közölni, hogy a kínált játék nem eredeti, hanem másolat.
Elmeséli, milyen ismertetőjegyekből lehet kiszűrni a hamis játékokat – például a hátcímke fényességéből, a műanyag színéből vagy a képek élességéből. Felmerül a kérdés, vajon az emberek szerint számít-e, ha a játék működik, vagy csak az eredetiségi érték fontos a gyűjtők és játékosok számára.
A történet során szóba kerülnek tipikus vásárlói és eladói magatartások, mint a ‘működik, tehát mindegy’ érvelés, valamint az, hogy a piac hogyan kezeli az ilyen problémákat. Az alkotó kitér arra a társadalmi vitára is, hogy van-e értelme drágán bootleg játékokat venni, ha az emulátorok is léteznek, illetve hogy a tudatos vásárlás mennyire elengedhetetlen az ilyen helyzetek elkerüléséhez.
Végül reflektál a közösségi médián keresztül kapott reakciókra, valamint arra, hogy ezek a kérdések időről időre felmerülnek a retrogaming közösségben.
