Nila Buholtz, egy Down-szindrómás művész, saját útját járva szeretne szabadúszó táncosként és színészként érvényesülni. Gyermekkora óta vonzódik a színpadhoz: előbb a családi cirkuszban lépett fel, majd színjátszó körökben szerepelt és táncolt. Már korán szembe kellett néznie azzal, hogy más, mint a többség, de családja mindig támogatta, hogy saját döntéseket hozhasson.
Az inklúzió és a függetlenség iránti vágya újabb és újabb kihívásokat hoz az életébe. Társadalmi előítéletek, támogatási rendszerek korlátai és a finanszírozási nehézségek a művészeti szférában mind-mind akadályokat jelentenek számára – különösen, mivel nem minden projekt hoz anyagi bevételt, és asszisztenciára is szüksége van a mindennapokban.
Nila nemcsak saját karrierjéért küzd: inspirációt szeretne nyújtani más, fogyatékkal élő művészeknek is, miközben magabiztosságot és láthatóságot szeretne adni nekik a színpadon. Saját darabjai, mint például az „Asynchronous” vagy az „Open the Door, My World”, a személyes élményeiből és érzéseiből táplálkoznak, szövegeit maga írja, gyakran Disney-meséket felhasználva álomvilágának bemutatására.
Mindezek közepette új, váratlan fordulat rázza meg életét: 1-es típusú diabéteszt diagnosztizálnak nála, ami jelentősen befolyásolja függetlenségét és önállóságát. Milyen átalakulási folyamatokon kell végigmennie, hogy egy ilyen diagnózis után is megmaradhasson a szabadsága?
Az alkotás, az önállóság, a társadalmi részvétel, a mindennapi támogatás kérdései mellett felmerül az is, vajon mennyire hozzáférhető a valódi inkluzív művészeti pálya, ahol a fogyatékkal élők is egyenlő feltételekkel vehetnek részt.
