Az elemzés középpontjában New York városának pénzügyi helyzete és költségvetési gyakorlata áll. A szerző rávilágít arra, hogy a jelenlegi tervezet szerint a város kiadásai már vetekszenek egy közepes méretű nemzet éves költségvetésével, miközben a lakosság száma a közelmúltban csökkent, így kevesebben fizetik meg a növekvő terheket.
A költségvetés gyors ütemű emelkedése – amely meghaladja az inflációt és a gazdasági növekedést is – különösen az iskolák finanszírozásában szembetűnő, ahol a kiadások az elmúlt években jelentősen nőttek, miközben a tanulói létszám csökken. Felmerül a kérdés: mit kapnak a város lakói ezért a hatalmas pénzösszegért?
Az adóterhelés témájánál kiemelt figyelmet kapnak a jövedelmi és vállalati adók, amelyek New Yorkban országos és nemzetközi szinten is a legmagasabbak közé tartoznak. Ez a tendencia erősödést mutat, hiszen további emelések kerültek kilátásba, miközben a tulajdoni adók is jelentős terhet rónak a lakosságra.
Az összehasonlítás nemcsak más amerikai nagyvárosokra – mint Los Angeles vagy Chicago – terjed ki, hanem arra is, hogy a többletkiadások milyen mértékben javítják vagy épphogy rontják az életminőséget. Különleges hangsúlyt kap, hogyan hat a nagyvonalú szociális költekezés az otthonteremtés és a lakhatás megfizethetőségére, miközben a város továbbra is az elvándorlással küzd.
Felszínre kerül az a kérdés is, vajon mennyire fenntarthatóak az egyre gyarapodó állami programok, és nem lenne-e célszerűbb a hangsúlyt az alapvető szolgáltatások – például biztonságos utcák, működőképes oktatás és lakhatás – biztosítására helyezni, ahelyett, hogy újabb és újabb támogatásokat vezetnek be.
