A film középpontjában egy nő áll, aki házvezetőnőként kezd dolgozni egy New York-i felhőkarcolóban, mit sem sejtve az épület sötét múltjáról. A rejtélyekkel teli közösség hamarosan súlyos akcióban és brutalitásban teljesedik ki, miközben hősnőnk egyre inkább ráébred: veszélyes játszmába keveredett.
Különleges figyelmet kap, hogy a történet egyre súlyosabb kérdéseket vet fel a társadalmi rétegek közti feszültségekről. A cselekmény során folyamatosan előkerül a gazdagok önkényeskedése és az ártatlan emberek szenvedése, ráadásul mindezt abszurd, eltúlzott akciójelenetek teszik színesebbé.
Látványos praktikus effektek, vérgőzös harcok és a szereplők szinte már képregényes képességei uralják a vásznat. A megszokott realista logika helyett egy túlzó, humoros és látványos világ elevenedik meg, amelyben minden mozdulat túlzásnak tűnik, de épp ezért szórakoztató.
A szereplőgárda karizmatikus alakításokat nyújt, a rendező pedig mesterien bánik a vizuális eszközökkel és a hanghatásokkal. Felmerül a kérdés: meddig élvezhető az akció, ha már teljesen elrugaszkodik a valóságtól? Miért vágyunk ilyen filmekre, és miért működnek még mindig?
