New York városa egyre komolyabb árvízproblémákkal néz szembe. Az árvízi események gyakran gyorsan, húsz perc alatt néhány centiméterről akár több mint egy méteres vízszintre nőnek, ezzel veszélybe sodorva lakókat és autósokat is. A hagyományos információforrások, mint a segélyhívó vonalak, lassan juttatják el a kritikus adatokat a hatóságokhoz.
Kutatók és városi szakemberek összefogásával kidolgoztak egy újfajta érzékelőhálózatot, amely valós időben figyeli az árvizek kialakulását és mélységét. Ezek az ultrahangos szenzorok önállóan működnek, napelemmel és akkumulátorral ellátva, így szinte bárhol felszerelhetők, ahol szükség van rájuk. Az adatok a felhőbe kerülnek, ahol elemzik és használják őket vészhelyzeti reagálásra.
A szenzorhálózat segítségével gyorsabban és pontosabban lehet a városi erőforrásokat átcsoportosítani, például, ha egy-egy városrész egyetlen kijárati útja víz alá kerül. Kiemelt példa erre Hamilton Beach negyed, ahol a lakók ki- és bejutása múlhat az aktuális vízálláson.
Innovatív várostervezési projektek, mint a Staten Island ‘kék övek’ szivacsparkjai, azt a célt szolgálják, hogy a város jobban alkalmazkodjon az egyre gyakoribb vízhez. A felvetett kérdés az, hogy ezek a technológiai és infrastrukturális fejlesztések valóban elégségesek lehetnek-e egy katasztrófabiztos város kialakításához, vagy az alkalmazkodóképesség és az adatok szerepe lesz a kulcs a jövőben is.
