Átgondolt, személyes történetek kerülnek előtérbe, amelyek azt vizsgálják, hogyan formálja meg az egyéni tapasztalatokat a neurodiverzitás és a tanulási nehézségek világa – különösen az iskolai és költészeti közegben.
Érdekes kérdéseket jár körbe azzal kapcsolatban, miként teszi nehézzé az elvárt gyorsaság és a memoriter-központú értékelés a kulturális és művészeti terekhez való hozzáférést mindazok számára, akik másképp működnek, mint a többség.
Felmerül, hogy az „intelligencia” szűken értelmezett fogalma vajon hová sorolja azokat, akik lassabbak, mélyebben átgondolnak és másfajta kreativitást képviselnek. Az előadás olyan közösségi példákat mutat meg, ahol az inkluzív szemlélet valóban teret enged a különböző hangoknak.
Felmerül a kérdés: hogyan alakíthatók a művészeti közeg szabályai és elvárásai úgy, hogy senki se érezze magát kirekesztettnek, és mindenki megtalálja saját helyét és hangját?
