A VCF West 2026 konferencián Thomas Burick és Cameron Coleman mutatták be azt a rendkívüli projektet, amelyben neurodivergens diákok egy csoportja teljes méretű ENIAC replikát épített. A kezdeményezés mögött az állt, hogy a világ első általános célú elektronikus számítógépét – amely eredetileg 18 000 vákuumcsőből, sok ezer alkatrészből és több tonna anyagból állt – újra életre keltsék, hogy a mai generáció saját szemével tapasztalhassa meg ezt a mérnöki csodát.
A résztvevők visszaemlékezései szerint a projekt során az önállóság, az együttműködés és a kitartás állt a középpontban. A diákok úgy dolgoztak, mint egy összeszokott gyártósoron, ahol mindenki egyedi erősségeire épített. Az aprólékos figyelem, a precizitás és a kitartó ismétlés kulcsszerepet játszott a több mint 22 000 kézzel készített alkatrész összeszerelésében.
Felmerül a kérdés, hogy milyen újszerű lehetőségeket és önbizalmat adhat egy ilyen volumenű, valós kihívás egy neurodivergens közösség tagjainak. Az előadók hangsúlyozták: a különböző gondolkodásmódok nem akadályt, hanem erőforrást jelentettek a közös cél elérésében. Miként változik az önkép és a vezetői készségek, ha mindenki valódi felelősséget kap a munka során?
A projekt – mely magával ragadta a közösség és a média figyelmét is – új fejezetet nyitott a résztvevők számára: mi számít lehetetlennek, és hogyan válik valósággá, ami korábban elképzelhetetlen volt? Milyen szerepe van a történelemnek, a múzeumoknak és a példaképeknek abban, hogy fiatalok az álmaikat merik követni és megvalósítani?
