Az amerikai elnöki hatalom kulisszái mögé enged betekintést az a riport, amely részletesen bemutatja egy különleges találkozó eseményeit. Egy rendhagyó ülésről van szó, ahol az izraeli miniszterelnök váratlanul személyesen fejtette ki álláspontját az Iránnal való konfliktus lehetséges kimeneteleiről, konkrét hadműveleti forgatókönyveket is felvázolva.
Szó esik arról is, mennyire szokatlan helyzetet teremtett, hogy egy külföldi vezető ilyen mélyen beavatkozhatott az Egyesült Államok legfontosabb döntéshozó fórumán, sőt, még javaslatokat is tett egy esetleges iráni rezsimváltásra. Ez felveti a kérdést: mennyiben érvényesül a külső befolyás az amerikai külpolitika alakításában?
Miközben a teremben többen is aggályokat fogalmaztak meg a tervezett katonai beavatkozással kapcsolatban, egyes tanácsadók óvatosan, mások határozottabban kérdőjelezték meg a háborús forgatókönyvek megalapozottságát. Izgalmas viták bontakoztak ki arról, hogy ki mennyire meri felvállalni a népszerűtlen, de szakmailag indokolt ellenérveket az elnökkel szemben.
Felmerül a dilemma: vajon a lojalitás, a politikai érdek vagy a stratégiai szakértelem dönti-e el a végső irányt, illetve hogyan alakítja az ilyen találkozók dinamikáját a mindenkori elnök személyisége és a körülötte lévő tanácsadók habitusa.
