Nepál hegyvidéki falvaiban korábban kevéssé értékesnek tartott cserje, az argali vált hirtelen keresetté, miután Japán papírvalutájának alapanyagaként fedezték fel. A helyi gazdák most évről évre egyre nagyobb mennyiségben termelik és értékesítik ezt a növényt, igazodva a japán piac igényeihez.
Az argali feldolgozása komoly fejlődésen ment keresztül: japán szakemberek mutatták meg a nepáliaknak, hogyan növeljék a hozamokat és javítsák a minőséget. Innovatív módszerekkel és gépesített eszközökkel ma hatékonyabban választják le a cserje hasznos részét, amiből végül bankjegyek készülnek.
Japánban a fizikai pénzhez való ragaszkodás történelmi gyökerekkel bír. A modern papírpénz bevezetése a XIX. századra nyúlik vissza, és az organikus alapanyagokhoz való kötődés máig meghatározza a pénznyomtatás folyamatát. A készpénzhasználat ugyan csökkenőben van, ám a magas életkorú lakosság és a kultúra miatt még mindig óriási mennyiségű jen készül ezekből a különleges alapanyagokból.
Felszínre kerülnek azonban olyan kérdések is, hogy miképp befolyásolhatja a készpénzhasználat visszaszorulása a nepáli falvak jövőjét, és vajon milyen alternatívák nyílhatnak a helyi gazdák számára. A készpénz és digitális fizetés közötti átmenet kihívásai, illetve a globális termelési lánc kiszolgáltatottságának kérdései is terítékre kerülnek.
