Sokak számára ismerős lehet az a sürgető üzenet, amely azt állítja, hogy elmaradt útdíjat kell fizetniük. Az utóbbi időben ezek a csaló üzenetek valóságos áradatként zúdultak az amerikai felhasználókra, egyetlen nap alatt több százezer hasonló SMS érkezett.
Az ilyen típusú csalások hátterében szervezett kínai bűnbandák állnak, amelyek az elmúlt években dollármilliárdos bevételre tettek szert a megtévesztett áldozatok bankszámláinak megcsapolásából. Ezek a csoportok kifinomult módszereket alkalmaznak: hamis weboldalakat hoznak létre, ahol az óvatlan felhasználók megadják személyes adataikat és bankkártya-adataikat.
Az átverés lépésről lépésre követhető; a csalók nemcsak adatokat szereznek, hanem a bankkártyákat digitális pénztárcákba is átemelik, és speciális szoftverek segítségével a világ másik végén, például Kínában, valós időben költenek az ellopott kártyákkal. Eközben helyi közreműködőkkel vásároltatnak például elektronikai eszközöket vagy luxuscikkeket, amelyeket olcsón továbbértékesítenek online piactereken.
Felvetődik a kérdés: hogyan képesek ezek a bűnszervezetek ilyen finoman összehangolt rendszert működtetni több kontinensen át, és miként terjedhetnek ilyen gyorsan ezek a kifinomult csalási módszerek?
