Szerdán jár le a határideje annak a fehér házi felülvizsgálatnak, amely a nemzeti parkok kiállításainak tartalmát vizsgálja tudatosan kritikus vagy „rosszhírű” elemek eltávolítása szempontjából. Márciusban elnöki rendelet született, amely előírja, hogy a közterületeken ne legyenek olyan anyagok, amelyek helytelenül sérthetik amerikaiak hírnevét – akár élő, akár elhunyt személyekről legyen szó. Azóta a park dolgozói sorra jelentik felülvizsgálatra a kényes kiállítási darabokat, például Harriet Jacobs rabszolgákról szóló könyvét vagy a George Washington és a rabszolgaság kapcsolatát tárgyaló információs táblákat.
Különösen érzékeny a kérdés, hogy miképpen lehet egyszerre hiteles és kiegyensúlyozott módon bemutatni az amerikai történelem sötétebb fejezeteit, mint a rabszolgaságot vagy az őslakosok elleni bánásmódot, úgy, hogy közben a nemzeti identitást is ápolják. Az is vita tárgya, mennyiben tekinthetők ezek a narratívák „az ország rossz színben való feltüntetésének” vagy éppen szükségesek ahhoz, hogy valódi képet kapjunk a múltról.
Az interjúban megfogalmazódik az aggodalom, hogy ha ezek az anyagok eltűnnek, az a történelem „fertőtlenítését” jelentheti, holott a nemzeti parkok feladata nemcsak a táj bemutatása, hanem az edukáció és a társadalmi reflexió is. Felmerül a kérdés, hogy vajon az őszinte, sokoldalú történelemábrázolás ellentétes-e a hazaszeretettel, vagy éppen annak része kell, hogy legyen. Ugyanakkor szóba kerülnek a jelenkori társadalmi viták is, mint például a klímaváltozással kapcsolatos információk szerepe a parkok oktatási munkájában.
