A National Park Service ikonikus grafikai arculatának története lenyűgöző utazás a vizuális kommunikáció fejlődésén keresztül. A beszélgetésből kiderül, milyen fontos szerepet játszott a dizájn a nemzeti parkok népszerűsítésében és arculatának kialakításában már a kezdetektől fogva.
A beszélgetőpartnerek izgalmas példákat mutatnak be, mint például az első szélvédő matricákat, amelyek egyrészt a belépődíj megfizetésének ellenőrzését szolgálták, másrészt gyűjtői tárgyakká váltak. Felmerül a biztonság kérdése is, hiszen a túl nagy matricák akadályozták a kilátást a járművekből, így idővel egyre kisebbek lettek.
Különös hangsúlyt kap Dorothy Wah úttörő szerepe, akinek munkái művészi színvonalukkal emelték új szintre a parkok vizuális megjelenését. Litográfiával készült plakátjai kiemelkednek gazdag tipográfiájukkal és karakteres színvilágukkal.
Az 1930-as években jelentek meg a Works Progress Administration (WPA) plakátjai, amelyek először alkalmazták az egyes parkok ikonikus látványvilágát és a szitanyomás technológiát. Ezek a poszterek ma már rendkívül ritkák, de stílusuk tovább él a parkboltokban és ajándéktárgyakon.
Felvetődnek olyan kérdések is, mint például milyen szerepet töltött be a New Deal korszak a nemzeti parkok vizuális kultúrájának alakulásában, illetve hogyan őrzik és fedezik fel újra ezeket a ma már történelmi jelentőségű grafikai emlékeket.
