Az elmúlt évtizedekben Németországot a fiskális szigor és óvatosság jellemezte, amely meghatározta gazdaságpolitikáját. Azonban az évek során a strukturális problémák, mint például a lassuló növekedés, az ipar elavulása, az energiaárak emelkedése és a globális verseny kihívásai egyre nagyobb nyomást gyakoroltak a gazdaságra.
A globális pénzügyi válság, Angela Merkel hosszú kancellári időszaka alatt elmaradt reformok, majd a COVID–19 és az ukrajnai háború tovább súlyosbították a helyzetet. A politikai vezetés rendszeresen ütközött az alkotmányos ‘adósságfék’ szabályával, amely megakadályozta a nagyobb állami beruházásokat, így a modernizáció elakadt.
Az utóbbi évek kormányválságai, sőt egy előrehozott választás is végül ahhoz vezettek, hogy az új kormány radikális fordulattal masszív infrastrukturális és védelmi beruházási csomagot jelentett be, valamint lazította az egykor szentnek tekintett fiskális szabályokat. Az átalakulási hullám célja a digitalizáció felgyorsítása, a vasúthálózat modernizálása, az energiarendszer átalakítása és a védelem megerősítése.
Németország jelenlegi kihívásai azonban nemcsak a gazdaság lassulásában, hanem egy mélyebb identitásválságban is gyökereznek. A korábbi, exportra és iparra épülő modell már nem működik olyan jól, a kínai versenytársak pedig megkerülhetetlenné váltak. A technológiai fejlesztés, a munkaerőhiány, az energiafüggőség és a demográfiai problémák szintén komoly nehézségeket okoznak.
Kérdés, hogy mennyire lehet Németország rugalmas, képes-e elegendő beruházást bevonni, hogyan birkózik meg a digitalizációs lemaradással, és vajon sikerül-e megteremteni egy új növekedési modellt egy változó világban.
