Az elmúlt évtizedekben Európa központi mozgatórugójaként a francia–német viszonyt tartották számon, azonban napjainkban ennek dinamikája jelentős változáson megy keresztül. Friedrich Mertz német kancellár és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök közeledése új együttműködési irányokat jelez, miközben a Franciaországgal való kapcsolatok megingottak többek között kereskedelmi viták és ipari rivalizálás következtében.
Érdekes kérdéseket vet fel, hogy vajon a német–olasz partnerség képes lehet-e új „motorjává” válni az Európai Uniónak, különösen az ipar, a dereguláció és a versenyképesség terén. A két ország szorosabb összefonódását mutatja a közös cselekvési terv, amely a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentését, valamint az ipari ágazatok – például az autóipar – védelmét célozza.
Külön figyelmet érdemel a szereplők eltérő álláspontja a kereskedelmi megállapodások, mint például a Mercosur-egyezmény kapcsán, illetve az EU és az Egyesült Államok közötti viszony kérdése. Emellett szó esik a zöld átmenet fenntarthatóságának dilemmáiról és az energiabiztonság, a közös védelmi politika, valamint a migráció kezelésének szükségességéről, melyek mind komoly kihívásokat rejtenek az előttünk álló időszakban.
Az alkudozás és a szövetségek átrendeződése izgalmas kérdéseket vet fel arról, hogy hosszú távon Párizs vagy Róma lesz-e az európai politika központja, és miként alakíthatja át Németország és Olaszország új közös stratégiája az unió jövőjét.
