1949 szeptemberében egy kanadai kikötőbe érkezett 123 lengyel háborús árva, akik hosszú évek vándorlása után új életet kezdhettek. Ezek a gyermekek elveszítették családjukat és hazájukat, mielőtt menedéket kaptak volna – először a Szovjetunióba deportálták őket, majd megjártak közép-ázsiai, iráni és afrikai táborokat is. Kalandjaik nem számítottak egyedinek: a második világháború utáni Európában sok ezer gyermek kényszerült otthontalanságra, vált árva, és országokon átívelő küzdelembe bonyolódott a túlélésért és az elhelyezésért.
Az elbeszélések révén felszínre kerülnek a deportálások, a családok szétszakadásának borzalmai, valamint az a szisztematikus szovjet és náci törekvés, amely megpróbálta elvenni a gyerekek nemzeti identitását és kultúráját. Megjelennek olyan történetek, ahol családokat vagonokban zsúfolnak össze, gyermekeket választanak el szüleiktől, vagy éppen kényszermunkára fogják őket.
Különféle országos és nemzetközi szervezetek próbálták orvosolni a humanitárius válságot, ám a politikai érdekek és a hidegháborús ellentétek gyakran alakították az árvák sorsát. Vitatottá vált, hogy ki dönthet a gyerekek jövőjéről: hazaküldjék-e őket, vagy új életet kezdhetnek máshol? Vajon a családhoz, nemzethez vagy ideológiához tartozás volt fontosabb?
A film betekintést nyújt abba is, hogyan próbáltak pedagógusok, pszichológusok és karitatív szervezetek segíteni az árvák társadalmi újraintegrálásában, s kérdéseket vet fel az önállóság, a kulturális gyökerek megőrzésének, valamint a kollektív és egyéni trauma feldolgozásának lehetőségeiről.
