Sokféle gomba létezik, amelyeket előszeretettel fogyasztunk, de vannak olyan fajták is, amelyek termesztése komoly kihívást jelentett a kutatók és mezőgazdasági szakemberek számára.
Több évtizednyi vizsgálat és próbálkozás után végre sikerült olyan gombafajokat is nagy mennyiségben termeszteni, amelyeket korábban csak vadon lehetett begyűjteni. Ilyen például a fekete kucsmagomba, amely különösen szeszélyes időjárási és talajviszonyokat igényel, de már vannak ipari szintű termesztési eredmények, főleg Kínában, újabban pedig Dániában is laboratóriumi körülmények között próbálkoznak vele.
Azon túl, hogy bizonyos gombák a természet vad játékai, egyesek, mint például a huitlacoche, valójában növénypatogénként jelennek meg; a kukoricacső gombás fertőzése azonban kitűnő csemegének számít a mexikói konyhában, és jelentős szerepe van a hagyományos gyógyászatban is.
A sárga rókagomba és a szarvasgomba szintén hírhedten nehezen termeszthető, hiszen mindkettő szorosan függ bizonyos fafajoktól, illetve azok gyökérzetével alkot szimbiózist. A legújabb kutatások fényt derítettek arra, hogy a szarvasgombának különböző ivartípusokra van szüksége a terméshez, ami jelentős lépést jelentett a mesterséges termesztésben.
A vidékenként eltérő klíma, a fafajok diverzitása, valamint a különféle agrárgazdálkodási módszerek mind-mind befolyásolják, hogy sikerül-e ezeket az egzotikus gombákat gazdaságos módon szaporítani. A videó több tudományos áttörést, gyakorlati próbálkozást és kulturális vetületet is bemutat, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a különleges gombák végül elérhetővé váljanak az emberi asztalon.
