Sokan elmondhatják magukról, hogy megtanulták a promptolás alapjait, de kevesen vannak tisztában azzal a négy képességgel, amelyek valóban képesek megsokszorozni a mesterséges intelligenciával végzett munka eredményeit. Az új, autonóm AI modellek – mint az Opus 4.6, Gemini 3.1 Pro és GPT 5.3 Codecs – radikálisan átalakították azt, mit jelent hatékonyan promptolni: a régi, chat-alapú interakciók már nem elegendőek.
Ezek az új rendszerek hosszú időn át képesek önállóan dolgozni, így a siker kulcsa többé már nem csupán a jó kérdések megfogalmazásában rejlik. Négy, egymástól eltérő és egymásra épülő készséget kell elsajátítani: a prompt craftot, a kontextusmérnökséget (context engineering), a szándékmérnökséget (intent engineering) és a specifikációmérnökséget (specification engineering).
A bevezető példák rávilágítanak a tudásbeli szakadékra azok között, akik még a régi promptolási szemlélettel dolgoznak, és azok között, akik már az új, komplexebb készségeket alkalmazzák – többszörös termelékenységet elérve. A felsorolt szakmai példák, szervezeti tapasztalatok és iparági visszacsatolások azt mutatják, hogy az AI sikeres üzemi használatához már külön szakemberek kellenek a különböző készség-szintekhez.
A négy szint mindegyike egyedi összetevőből áll: önmagában átgondolt kérdések megalkotásából, a releváns információk szelektálásából, a stratégiai célok világos meghatározásából, illetve olyan dokumentációk készítéséből, amelyek alapján autonóm ügynökök napokon át dolgozhatnak emberi beavatkozás nélkül. Felmerülnek izgalmas kérdések a humán kommunikáció fejlődéséről, a szervezeti működésről, valamint arról, hogyan épülhetnek be ezek az AI-készségek a napi munkafolyamatokba.
