Az ősemberek, különösen a neandervölgyiek és a Homo sapiens közötti kapcsolat régóta foglalkoztatja a tudományt. Régészeti leletek és genetikai vizsgálatok segítenek rekonstruálni, hogyan éltek ezek a közeli rokon fajok, hogyan táplálkoztak, milyen eszközöket használtak, és pontosan miként találkozott egymással a két embercsoport.
Kutatások során előkerült csontmaradványok bizonyítják, hogy a neandervölgyiek étrendje sokkal változatosabb lehetett, mint korábban gondolták: nem csupán nagyvadakat, de kisebb állatokat és halakat is fogyasztottak, sőt, eszközeiket rendkívül fejlett módon készíthették el. A különféle lelőhelyek leletei helyenként jelentős eltéréseket mutatnak az őskori társadalmak életmódjában.
Az evolúciós vizsgálatok új irányokat vettek azzal, hogy genetikai mintákon keresztül sikerült igazolni: minden olyan mai ember, aki Afrikán kívül él, hordoz magában némi neandervölgyi DNS-t. Ez felveti a kérdést, mennyire voltak valóban különbözőek e rokon fajok, és hol húzódik a határ az emberi és a neandervölgyi identitás között.
Érdekes dilemmák bontakoznak ki arról, hogy a modern emberek miként terjeszkedtek el a világban, illetve hogyan tűntek el a neandervölgyiek. Volt-e közöttük közvetlen versengés vagy akár ellenségeskedés? A jelek, például a kannibalizmus nyomai vagy a fegyverek fejlődése, számos lehetőséget vetnek fel a kutatók előtt a korabeli kapcsolatok és konfliktusok értelmezésére.
Mindemellett a dokumentumfilm bemutatja, milyen eszközök segítik ma a tudományos munkát a múlt feltárásában – a genetikai szekvenálástól a csontok izotópos vizsgálatáig –, és hogy ezek révén mennyire árnyaltabb képet kaphatunk saját eredettörténetünkről.
