Két elismert színésznő, Nathalie Emmanuel és Sofia Carson beszélget egymással arról, hogyan találták meg hivatásukat a színészetben, és milyen belső motívumok vezérlik őket a pályájuk során.
Felmerül, mennyire jelent kihívást minden új szerep első napja, milyen félelmek és izgalmak kísérik ezt a folyamatot, és miként segítenek személyes mantrák vagy családi bölcsességek túllendülni a nehezebb pillanatokon. Őszintén mesélnek arról, marad-e velük valami a karakterükből egy-egy forgatás után, illetve hogyan befolyásolja mindez az önképüket és az identitásukat.
A művészi folyamat részleteibe is betekintést engednek: kitérnek arra, mi kelti fel az érdeklődésüket egy forgatókönyv elolvasásakor, és milyen elemeken keresztül találják meg a kapcsolatot új karaktereikkel. A beszélgetés során szó esik a filmművészet időtállóságáról, példaképek ihletéséről, illetve arról, miként formálja a műfajokon és generációkon átívelő történetmesélés a társadalmat.
Megvitatják, milyen jelentős szerepe van a zenének a filmekben és a színészi munkában, valamint hogy az érzelmek feldolgozásában milyen eszközöket használnak. Felvetődik az is, milyen történeteket szeretnének nagyobb számban látni a vásznon, különösen a sokszínű női sorsokról és az elfeledett forradalmárok életéről.
