A videó izgalmas párhuzamot von a világűr legtávolabbi mélységei és bolygónk óceánjainak legsötétebb zónái között. Felmerül a kérdés: miért fordítja a NASA egyre nagyobb figyelmét a hadális zónák, vagyis az óceánok legmélyebb részeinek kutatására?
A bemutatott témák között a nyomásviszonyok, a sötétség, a gravitációs eltérések és a lakhatatlanság különleges egybeeséseit hangsúlyozzák olyan környezetekben, ahol eddig meghökkentően keveset tudtunk. Felvetődik, hogy bár a Hold és a Mars felszínét részletesebben feltérképeztük, mint saját óceánjaink alját, az óceán mélye még mindig rejtélyek sokaságát tartalmazza.
Szó esik arról, hogy az élővilág elképesztő változatossága és alkalmazkodóképessége a legextrémebb körülmények között is fennmarad. Rámutatnak, hogy az ilyen zónák kutatása nemcsak az óceánbiológia, hanem az űrkutatás számára is kulcsfontosságú. Külön kitérnek a NASA és más űrügynökségek technológiáira, melyeket bolygónkon tesztelnek annak érdekében, hogy a jövőben a Jupiter holdján, az Europán vagy a Szaturnusz Enceladus nevű holdján található földönkívüli óceánokat is vizsgálhassák.
Felmerül a kérdés, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie a technológiának az extrém nyomás, hideg, sötétség és kiszámíthatatlan körülmények között. A drónok és autonóm járművek jelenlegi eredményeit, valamint az ezzel kapcsolatos kudarcokat és sikereket részletezik. Végül izgalmas gondolatkísérletre hívnak bennünket: vajon milyen élővilág vagy eddig ismeretlen folyamatok rejtőznek a Föld és a Naprendszer más égi testjeinek óceánjaiban?