A történet középpontjában egy tehetséges fiatal, Shawn Parker áll, aki már tizenévesen jelentős összegeket keresett programozóként, és a neve hamarosan a CIA listáján is megjelent. Barátjával, Shawn Fanninggel egy úttörő szoftver fejlesztésébe kezdtek, amely lehetővé tette, hogy bárki az interneten keresztül zenéket osszon meg és töltsön le más felhasználók számítógépéről. Ez a program lett a Napster, amely robbanásszerűen terjedt az egyetemeken, rövid idő alatt 80 millió felhasználót szerezve.
Az akkori zeneipar a fizikai CD-eladásokra épített, és szinte teljes egészében ellenőrizte a zeneterjesztést. A Napster azonban alapjaiban változtatta meg ezt a modellt egyik napról a másikra, hiszen az emberek először juthattak hozzá egyszerűen és ingyen egyetlen dalhoz is. A hirtelen változások zavart és pánikot keltettek a lemezkiadók és előadók körében, akik jogi eszközökkel próbálták megfékezni a torrenteként áradó online megosztást.
Miközben pereket indítottak a Napster ellen – elsőként a legendás Metallica zenekar hangos botrányt kavarva –, a nyilvánosság egyre szorosabban követte a fejleményeket. A konfliktus nemcsak a jogvédők és zenehallgatók között húzott új határokat, hanem azt is megmutatta, hogyan változhat meg alapvetően az ipar, ha a technológiai újítók kérdéseket tesznek fel a régi rendszerekkel szemben.
A vesztett per és a Napster bukása ellenére a történet tovább fejlődik: felmerül, hogy a felhasználók által elvárt könnyű hozzáférés vajon fenntartható-e jogszerűen, és hogy a zeneipar képes-e alkalmazkodni az új világhoz. A háttérben feltűnnek olyan nevek, mint Steve Jobs az Apple iTunes-szal, illetve Daniel Ek a Spotify létrehozójaként, akit végül maga Shawn Parker is támogatni kezd – de vajon képesek lesznek-e kielégíteni azt az igényt, amit egykor a Napster teremtett meg?
