Az elmúlt években komoly előrelépések történtek a napenergia hatékonyságának növelésében. A hagyományos szilícium alapú napelemek teljesítményét hosszú ideje próbálják javítani, azonban ezeknek is megvannak a fizikai korlátai.
Vajon sikerülhet áttörést elérni az új, forradalmi anyagok révén? A fejlesztők például szilíciumot kombinálnak perovszkit kristályokkal, melyek kémiája rugalmasan alakítható, ám az energiaátalakítási folyamat egyelőre technikai és anyagi kihívásokat tartogat. Mindeközben a gyárakban már megjelentek a kereskedelmi forgalomba is kerülő, tandemelemek, amelyek drágábbak ugyan, de a többlet-hatékonyságuk hosszú távon gazdaságosabbá teszi őket.
Érdekes kérdések merülnek fel a perovszkit tartósságával, mérgező összetevőivel és hőállóságával kapcsolatban. Laboratóriumi kísérletek új rekordokat érnek el az ultravékony, rugalmas napelemeknél is, sőt a perovszkit bizonyos esetekben képes önmagát „megjavítani”.
Más irányban haladva, Stockholm egyik gyárában papírvékony, nyomtatható, szilikonmentes cellákat fejlesztenek, amelyek már most többféle eszköz – például fejhallgatók, távirányítók, érzékelők – energiaellátását segítik kábelek és elemek nélkül. Mindez azt a kérdést veti fel, hogyan változtathatják meg ezek az újítások a mindennapi szokásainkat.
A világpiacot jelenleg a túlkínálat és a támogatások csökkenése is befolyásolja, miközben az iparág képviselői szerint valójában több napelemgyárra, nagyobb kapacitásra lenne szükség. Felmerül: vajon a gazdasági érdekek gyorsabb ütemben hozzák el az energiaváltást, mint az emberi környezettudatosság?
