Egy német tudóscsoport azt kutatja, hogy a napelemparkok képesek lehetnek-e esőt létrehozni a sivatagban, nem csak elektromos áramot termelni. Az Egyesült Arab Emírségek jelentős támogatást adott a projekt tesztelésére, miután a csapat szimulációi szerint a megfelelő méretű, fekete felületekből álló napelemfarmok elegendő csapadékot generálhatnak akár százezer ember éves vízszükségletének kielégítésére.
Az ötlet mögött az áll, hogy a nagy kiterjedésű, sötét felületek – például a napelemek – sokkal több napfényt nyelnek el, mint a világos talaj, felmelegítve ezzel a környező levegőt, és így befolyásolhatják a páradús tengeri szelek útját, amely csapadék képződéséhez vezethet. A kutatás a globális klímaváltozás és aszály okozta problémák lehetséges megoldására fókuszál, ugyanakkor bonyolult következményeket rejt magában, mivel a helyi időjárás manipulálása globális szinten is láncreakciót indíthat el.
Felvetődnek etikai, gazdasági és technológiai kérdések is: megéri-e több tízmilliárd dollárt költeni a mesterséges esőcsinálásra, és vajon kik dönthetnek erről? A nagyobb hatékonyságú napelemek paradox módon csökkenthetik a kívánt hatást; ugyanakkor bizonyos megoldások – például Kína Talatan farmján – már most kedvezően befolyásolják a mikroklímát, és támogatják a helyi ökoszisztémákat anélkül, hogy közvetlenül az időjárást változtatnák meg.
A videó végigvezeti a nézőt az elképzelés melletti és elleni érveken, kitér a kockázatokra és a váratlan következményekre (például globális csapadékminták megváltozása, energiamennyiség csökkenése), és felteszi a kérdést: kié lesz a döntés joga, ha a sivatagi eső előállítása valaki más régióját szárítja ki cserébe?
