Az elmúlt években a nagybankok látványos fordulatot hajtottak végre a kriptovalutákkal kapcsolatban, és olyan szereplők, mint a JP Morgan, korábbi kritikájuk ellenére ma már aktívan fejlesztenek saját tokeneket és blokkláncos megoldásokat. Ez felveti a kérdést: valóban megváltozott a bankok véleménye, vagy inkább egy új stratégiai harc indult el a digitális pénzügyi infrastruktúráért?
Kétféle digitális dollártípus verseng egymással: a bankrendszeren kívül működő stabilcoinok (például USDC, USDT) és a közvetlenül a bankok által kibocsátott, tokenizált betétek, amelyek újfajta kötöttségeket vezetnek be. A háttérben a bankrendszer erőforrásainak megtartása, valamint a letéti üzletág – az úgynevezett custody – megerősítése húzódik, mert akié a „csővezeték”, azé a piac is.
Világszerte egyre több nagybank indít saját kripto-termékeket vagy szerez be fókuszált engedélyeket, miközben versenyt indítanak a feltörekvő kriptovállalatokkal a szabályozás formálásáért is. A törvényhozásban olyan döntéshelyzetek vannak napirenden, amelyek egyes szolgáltatások – például a stabilcoinok után fizetett kamat – betiltásával jelentős előnyt biztosíthatnak a hagyományos bankoknak.
Európában már most összefognak a legnagyobb pénzintézetek, hogy az amerikai dollár dominanciája mellett közös euróalapú stabilcoin-konkurenciát hozzanak létre. Felmerül a kérdés tehát: a nagybankok valóban a kriptovaluták lehetőségeit szeretnék elhozni az ügyfeleknek, vagy inkább megőrzik befolyásukat az új pénzügyi világban is?
