Az első kérdés azzal foglalkozik, hogy Amerika rajongása a MythBusters műsorért milyen hatással volt Adam Savage és Jamie Hyneman kapcsolatára. Megismerhetjük, mennyire stresszes és kihívásokkal teli lehet egy ilyen formátumú műsort hosszú éveken át készíteni, és milyen dilemmák, döntési helyzetek adódtak a háttérben – köztük olyan etikai döntések is, hogy meddig mennek el a műsor ismertségének „kiárusításában.”
Egy néző a Halloweenhez kötődő No Face jelmez készítéséről érdeklődik, amelyből ötletek, gyakorlati tanácsok és a barkácsolás öröme kerül előtérbe. A beszélgetésből az is kiderül, milyen anyagokat és trükköket lehet használni egy látványos cosplay elkészítéséhez, ugyanakkor felmerül, hogy a közönség reakciója ehhez néha furcsa vagy váratlan lehet.
Felmerül egy gyermekhez kötődő, érzelmileg megterhelő történet is: egy iskolai kreatív projekt megsemmisítése során tapasztalt fájdalom, valamint a személyes alkotások elvesztésének pszichológiája. Adam Savage személyes példáin keresztül reflektál az alkotás, veszteség és újrakezdés érzéseire, miközben saját gyermekkori és fiatal felnőttkori élményeibe is bepillantást enged.
Egy másik kérdés a különböző készségek fejlesztésével, megtartásával kapcsolatos – hogyan lehet emlékezni régi projekteink részleteire, illetve mit lehet tenni, ha a memória már nem olyan, mint régen. Elhangzanak gondolatok az öregedés, a kreatív tudásmegőrzés és a nosztalgia kapcsolatáról is.
A végén szóba kerül egy szokatlan kérdés: el lehet-e kérni a felhasználni kívánt csontdarabot egy közelgő csípőprotézis-műtét után, hogy alkotás szülessen belőle, és milyen a tárgyak és testrészek gyűjtéséhez fűződő személyes viszony. Praktikus tanácsok hangzanak el a csontfeldolgozás veszélyeiről, miközben minden válasz mögött megmarad a kíváncsiság és a személyes tapasztalatok bája.
