Beata Bocian a mesterséges intelligencia és a művészet kapcsolatát vizsgálja. Saját tapasztalataira építve bemutatja, hogy az elmúlt években különböző kulturális intézményekben dolgozott, és számos művésszel találkozott.
Arra fókuszál, miként használják az AI-t az alkotók: a kortárs művészek nem félnek a technológiától, inkább új lehetőséget látnak benne, amellyel tágítják a kreativitás határait. Példaként említi a MoMA-ban kiállított „Unsupervised by Refik Anadol” művet, amely hatalmas vásznon, hanggal és folyamatosan változó képekkel hozza közel a nézőkhöz a gyűjtemény digitális lenyomatát.
Az előadás során izgalmas kérdéseket vet fel: mit jelent ma művésznek lenni az AI korában? Vajon hol húzódik a határ a technológia által generált szépség és az emberi alkotómunka között? Mire használják az algoritmust az igazi alkotók, és hogyan válnak a mesterséges intelligencia lehetőségei önálló művészi eszközzé?
Az előadás rávezeti a közönséget arra, hogy minden korszakban a kifejezésmód fejlődését az új eszközök és ötletek határozzák meg. Az AI pedig csupán egy újabb lehetőség a személyiség, az érzelmek és a kreativitás bemutatására a művészetben.
