Az előadás a kortárs művészek és alkotók egyre nehezebb helyzetére világít rá, különösen a zeneipar példáján keresztül. A digitalizáció térnyerésével és a streaming szolgáltatások elterjedésével a művészek jövedelme jelentősen visszaesett, miközben az algoritmusok által generált, névtelen „szellem-dalok” jelentek meg a platformokon.
A bemutató felveti azt a problémát is, hogy a különböző kreatív iparágakban egyre inkább a profitorientált platformok járnak jól, míg az alkotók aránytalanul kevés juttatásban részesülnek. Az AI fejlődésével pedig már akár ember sem kell egyes művek létrehozásához, ami bizonytalanná teszi a kreatív szereplők jövőjét.
A személyes tapasztalaton keresztül bemutatott alkotói összefogás és kollektívák létrehozása új alternatívát kínál arra, hogy az alkotók ne legyenek kiszolgáltatva egyéni szinten. Az előadás központi kérdése, hogy hogyan teremthető meg egy olyan jogi és gazdasági struktúra, amely lehetővé teszi a kreatív közösségek fejlődését, anyagi biztonságát és nagyobb döntési szabadságát.
Vajon létezik-e olyan új modell, amelyben a művészek nemcsak tartalomgyártók, hanem valódi gazdasági szereplők lehetnek? Milyen lehetőségeket rejt egy kollektív szervezeti forma, és milyen társadalmi változásokat indíthat el, ha a kreativitást előtérbe helyezzük a nagyvállalati érdekeltségekkel szemben?
