A beszéd azt a kérdést járja körül, miért gondoljuk a vezetőket rendszerint olyan embereknek, akik öltönyt viselnek és fontos döntéseket hoznak, míg a művészeket ritkán azonosítjuk a vezetés fogalmával.
Felvetődik, hogy a vezetői képességek nem csak a hatalomból és fegyelmezettségből származnak, hanem legalább annyira a kreativitásból, önkifejezésből és empátiából is. Több példán – írón, divattervezőn – keresztül hangsúlyozza, hogy a művészet ereje inspirálni tudja az embereket, és képes a közös gondolkodás, a csapatmunka fejlesztésére.
Rávilágít, hogy a művészi tevékenységek, mint az irodalom, a zene vagy a tánc, fejlesztik az önbizalmat, az újító gondolkodást és az érzelmi intelligenciát. Ezek pedig olyan kulcskompetenciák, amelyeket a modern vezetőktől is elvárnak.
Elgondolkodtató kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy vajon elég-e a tudás és a szabálykövetés, vagy többre van szükség ahhoz, hogy valakiből igazán jó vezető váljon. A kreatív műhelyek és tehetséggondozó programok fontossága is hangsúlyos: ezek lehetőséget teremtenek a fiatalok számára, hogy próba, alkotás és csapatmunka közben sajátítsák el a vezetéshez szükséges készségeket.
