A cégbezárások során keletkező digitális „melléktermék” – mint például a csoportos üzenetek, e-mailek, Jira jegyek – meglepő módon értékes árucikké válhat a mesterséges intelligencia fejlesztése számára. Egyes cégek, mint a Cello 24, egykori működésük adatnyomát árusítják mesterséges intelligencia laboroknak, akik valódi munkahelyi kommunikációval szeretnék betanítani korszerű modelljeiket.
Egyedi helyzet alakult ki: mivel a nyílt internetes adatok kimerülőben vannak, a fejlettebb, munkahelyekre szabott MI-megoldások fejlődéséhez élethű vállalati szintű adathalmazokra van szükség. Ez egyfajta új aranylázat indított el, ahol bezáró cégek digitális örökségét tőkeértékű adatcsomagként értékesítik.
A hangsúly nemcsak a lehetőségeken, hanem az adatvédelem kérdésein is van: vajon a munkavállalók még számíthatnak bizalmas kezelésre olyan kommunikációjuk után, amelyet egykor belsőnek hittek? A folyamat technikai és jogi kihívásaival is meg kell küzdeni, hiszen minden személyes adatot gondosan anonimizálni kell. Egyre többen kérdőjelezik meg, etikus-e a vállalati archívumokat ilyen célokra felhasználni.
