A mesterséges intelligencia és a robotika fejlődése drasztikus átalakulást indított el a munkaerőpiacon: egyre nagyobb mértékű a munkavégzés automatizálása, aminek következtében az emberi munka iránti kereslet jelentősen csökken. Ez a folyamat a gazdasági növekedést is elválasztja a bérből élők foglalkoztatásától, ami az úgynevezett „nagy szétválás” (great decoupling) jelenségét eredményezi.
Az automatizáció mindennapjainkra gyakorolt hatásai mentén felmerül az „ökonomikus ügynökségi paradoxon” problémája is, amely szerint, ha minden munkát gépek végeznek, akkor ki fogja megvásárolni a termékeket, ha senkinek sem lesz munkája? Az összjövedelem forrásainak átalakulása mellett a társadalom jólétének alapja egyre inkább az olyan jövedelmi formákra helyeződik át, mint a tulajdonból vagy különféle transzferekből származó bevételek.
Különböző megközelítések léteznek arra, hogyan lehet pótolni a csökkenő bérjövedelmet: szó esik a társadalmi vagyonalapokról, kollektív tulajdonosi struktúrákról, közösségi befektetési alapokról, illetve az alapjövedelem (UBI) fontosságáról. Ezek a modellek hosszabb távon biztosíthatnák, hogy ne csak az államtól, hanem több különböző csatornán keresztül is biztosítva legyen a lakosság megélhetése.
A társadalmi szerződés, illetve a lakosság és az állam viszonyának újragondolása szintén kulcskérdéssé válik. Fokozatosan az algoritmikus jogok, digitális identitás, blockchain és decentralizált autonóm szervezetek kerülnek előtérbe, amelyek segítségével a polgárok befolyást gyakorolhatnak saját gazdasági és demokratikus jogaikra egy automatizált, digitális társadalomban.
