Az MS Stubnitz egyedülálló kulturális helyszínként működik: teljesen üzemképes hajóként, amely egyben zenei és művészeti események otthona is. A hajó eredetileg az 1960-as években, a keletnémet hajóiparban épült, főként halászati célokra, anyahajóként kisebb halászhajók számára. A nyolcvanas-kilencvenes évektől viszont egyfajta mozgó múzeum és művészeti tér lett belőle.
A videóban bejárást kapunk a hajó szinte minden zegzugába: meglátogathatjuk a gépházat, a hídra is feljutunk, illetve megismerjük a különféle fedélzeti helyiségeket. Külön figyelmet kap a hajó technikai háttere: például a működő radarrendszer, a szovjet eredetű giroszkópos iránytű, valamint a különféle kelet-európai technológiák keveredése — lengyel radarok, német szonárok, orosz navigációs műszerek.
Érdekes betekintést nyújt a hajó belső életébe is: a zenei rendezvényeket befogadó terektől a régi halászati gyárterületeken át egészen az archívumig, amely a fedélzeten szervezett összes koncert anyagát őrzi. Sőt, az elektronikai műhelyek, gépműhelyek és még a hajdani halhűtő rendszerek is megjelennek, miközben a terem akusztikájának különlegességére is kitérnek.
Felmerülnek olyan témák is, mint a hajó fenntarthatósága, a közösségi, önkéntes működtetés, és hogyan sikerül életben tartani ezt az úszó kulturális központot. A szereplők beszélgetéseiben előkerülnek különleges technikai részletek, a hajón található szokatlan helyiségek, illetve a vendégzenészek tapasztalatai is.
További kérdések vetődnek fel: hogyan változott a Stubnitz szerepe a városok kulturális életében, és miként sikerül összekapcsolnia a múlt ipari örökségét a jelen művészeti törekvéseivel? Milyen közösségi dinamika működteti a hajót, és vajon milyen új elemekkel bővülhet még ez a különleges kulturális projekt?
