A történet középpontjában az MQA (Master Quality Authenticated) áll: egy technológia, amely azt ígérte, hogy stúdióminőségű hangzást tesz elérhetővé az online zenehallgatás során. Az ötlet, miszerint a hallgatók pontosan azt hallhatják, amit az előadó a stúdióban jóváhagyott, nagy visszhangra talált az audiofilek körében, különösen amikor nagy cégek, mint a Tidal is támogatták az MQA-t.
Felszínre kerülnek azonban ellentmondásos kérdések: a technológia tényleges veszteségmentessége, a formátum köré épülő marketing, és hogy ki profitált az egészből. Kiderül, hogy az MQA licencdíjai, valamint az, hogy minden láncszem – hardver, szoftver, streaming platform – fizet az MQA-nak, jelentős vitákat generált a szakmában.
Izgalmas fordulat, amikor kiderül, hogy az MQA mögött egy luxusmárkákat birtokló konglomerátum állt, amely általában nem kötődik az audiotechnológiához; ez új megvilágításba helyezi a formátum körüli iparági összefonódásokat.
A terjedelmes riportból kiderül, hogy amikor kritikusok tudományos tesztekkel bizonyították, hogy az MQA által kínált hangzás nem felelt meg az ígéreteknek, a cég reakciója még több kritikát váltott ki. A videó izgalmasan vizsgálja, vajon az MQA valóban technológiai újítás-e, vagy inkább üzletileg zseniális, ám manipulatív vállalkozás.
