Elképzelhetsz egy asztali szerepjátékot, ahol nem az a cél, hogy megmentsd a világot – mert az már eleve kudarcra van ítélve. A MÖRK BORG ebben a stílusban hozza el a punkos, heavy metal hangulatú, elnyomott és reménytelen fantasy univerzumát, ahol mindenki tudja: az apokalipszis elkerülhetetlen.
Az alkotó magával ragadó bemutatójában részletesen ismerteti a játék világának lepusztultságát, a szürreális helyszíneket, például Galgenbeck városát, a holtak völgyét és a Sarkash sötét erdőjét. A világ nem csupán sötét és nyomasztó, hanem tele van groteszk humorral, ironikus részletekkel, és a karakterek is inkább szánalmas túlélők, mintsem hősies figurák.
A karakteralkotás különösen véletlenszerű és szórakoztató. Bármiből lehet fegyvered, legyen az egy rozsdás csont, és akár egyetlen dobás döntheti el a sorsod. Az alapvető szabályrendszer pofonegyszerű: négy fő tulajdonság, dobások, némi felszerelés – a játék inkább az élményre, mint a mechanikára koncentrál.
A világ vége ciklikus próféciákon keresztül közeledik, amit a játékosok maguk is gyorsíthatnak vagy lassíthatnak. Minden nap a játékban újabb „nyomorúság” közeleg, a hetediknél viszont vége mindennek – nincsenek utolsó hőstettek vagy világmegmentő csodák. Ennek a végletes, vasfegyelmet nem igénylő filozófiának van valami lenyűgöző bája.
Az illusztrációk, az elrendezés kaotikusan művészi, a szabálykönyv már-már műalkotás. Néhány előre gyártott kaland, például a Rotblack Sludge, segít rögtön elmerülni a világ sötétségében, mielőtt minden elpusztulna. A videó kitekint a játék kiegészítőire is, mint a Cy_Borg (cyberpunk) és Pyre_Borg (kalózos) világokra, amelyek tovább gondolják a szabályrendszer és az univerzum szellemiségét.
Felmerül a kérdés: miért izgat, ha a világ mindenképp elpusztul? Mit adhat a játékosoknak ez a szabad, abszurd, mégis szórakoztató végzet-szimuláció?
