Az 1980-as és 1990-es évek személyi számítógépeinek egyik érdekes tulajdonsága volt, hogy operációs rendszerük tipikusan ROM-on, vagyis csak olvasható memóriában kapott helyet. Ez biztonságot nyújtott: bármilyen helytelen művelet után a számítógép bekapcsolása mindig egy megbízható állapotból indult.
Ma már az operációs rendszerek belső tárhelyről (például SSD vagy HDD) töltődnek be, ami rugalmasabb frissítéseket tesz lehetővé, azonban sérülékenyebbé is teszi őket, hiszen akár egy hibás frissítés, hardverhiba vagy helytelen konfiguráció is indíthatatlanná teheti a rendszert.
A modern, „immutable”, vagyis megváltoztathatatlan Linux-disztribúciók a két világ legjobb tulajdonságait próbálják ötvözni: a csak olvasható, védett rendszermagot kombinálják a könnyű frissíthetőséggel és az alkalmazások telepítésének lehetőségével. Megismerhetjük, hogyan akadályozzák meg a rendszerfájlok véletlen vagy szándékos módosítását.
Feltárulnak olyan műszaki kulcskérdések is, mint az atomi frissítések, a konténerizáció, illetve a rendszer visszaállítási lehetőségei. Szóba kerül, hogyan lehet „visszagurítani” egy rosszul sikerült frissítést, és mennyire védettek ezek a rendszerek a különféle hibák ellen.
