A modern hadviselés egyre átláthatóbbá válik, ahol az információ és a megfigyelés szerepe alapjaiban változtatja meg a harctér lehetőségeit. Az ukrán frontvonalon például már szinte minden mozgás észlelhető, köszönhetően a drónok, műholdas radarok és földi érzékelők széles körű elterjedésének.
Az eddig ritka és drága precíziós fegyverek olcsóbbá és elérhetőbbé váltak, így szinte minden célpont gyorsan veszélybe kerülhet. A tüzérségi és rakétacsapások korábban elképzelhetetlen pontossággal és gyorsasággal érkeznek – néha mindössze néhány másodperc áll rendelkezésre a fedezékbe vonuláshoz.
Felmerül a kérdés: hogyan változtatja ez meg a katonák stratégiáit, az alakulatok mozgását és a frontvonalak természetét? A technológiai átalakulás fényében látható, hogy már nemcsak a nagy országok vannak előnyben, hanem a kisebbek is képesek új harcászati módszereket alkalmazni.
Bár a technológia egyre fejlettebb, a teljes átláthatóság illúziója is szóba kerül: óriási területeken továbbra is lehetséges az elrejtőzés, és a hírszerzés hagyományos eszközeinek is jelentős szerepe marad. Az is érdekes megfigyelés, hogy a hadszíntér emberi, döntéshozatali szempontja továbbra is kulcsszerepet játszik, így a háború soha nem válik kizárólag a gépek csataterévé.
