Az egész országban egyre többen tiltakoznak a közterületi megfigyelő rendszerek, például a rendszámolvasó kamerák ellen, miközben szinte észrevétlenül mobiltelefonjaink is folyamatosan rögzítik mozgásunk minden részletét. Az okostelefonokon gyűjtött helyadatok sokkal átfogóbb képet adnak mindennapjainkról, mint azt elsőre gondolnánk: hol tartózkodunk, mennyi ideig, és milyen útvonalakat választunk.
Felmerül a kérdés, mennyire jogos, ha a hatóságok ezekhez az adatokhoz akarnak hozzáférni egy úgynevezett geokerítéses (geofence) parancs segítségével. Ez a módszer nemcsak a gyanúsítottakra, hanem minden arra járóra is vonatkozhat egy adott helyen és időben. A Legfelsőbb Bíróság jelenleg is mérlegeli, hogy az ilyen adatgyűjtés mennyiben fér bele a jogi keretekbe és a személyiségi jogokba.
A videó végigveszi, hogy milyen forrásokból származhatnak ezek a megfigyelési adatok: Google, Apple, mobilszolgáltatók, közösségi alkalmazások, autógyártók, sőt, önvezető járművek is mind gyűjthetnek érzékeny információkat. A különböző cégek egyre több adatot tárolnak titkosítva helyi eszközökön vagy a felhőben, de a hatóságok igyekeznek minden lehetőséget kihasználni az információszerzésre.
A jogi viták középpontjában az a dilemma áll, hol húzódik a határ az elfogadható és a túlzott adatgyűjtés között, illetve mi történik, ha a különböző adatforrások mozaikszerűen összeállnak, és részletes portrét rajzolnak minden mozgásunkról. Egyetlen kör vagy parancs akár további megfigyelések lavináját indíthatja el, amelyre már nem minden esetben kérnek külön bírósági engedélyt.
Felvetődik, hogy a digitalizált megfigyelés nemcsak személyes szféránkat, hanem például újságírók, tüntetők vagy vallási közösségek jogait is fenyegetheti. Másrészt, jogos érvek szólnak amellett is, hogy a bűnüldözés hatékonyságához szükség lehet ilyen adatforrásokra. A videó arra ösztönöz, hogy újraértékeljük, valóban tudjuk-e, mennyit árul el rólunk mindennapi digitális nyomaink összessége.
