Az ismert „Mixtape” játék kerül nagyító alá, amelyet egyesek mesterműként, mások viszont elnagyolt próbálkozásként emlegetnek. A főszereplő, Stacy és két barátja az érettségi előtti utolsó éjszaka során élik át a fiatalság örömeit a ’90-es évek hangulatában. A játék egyedi vizuális stílusa és tempója fontos kérdéseket vet fel a játékmechanika és az élmény valódi mivoltáról.
A téma az, hogy mennyire kínál valós interaktivitást a Mixtape: vajon tényleg játszani kell vagy csak nézni, ahogy az események önállóan lejátszódnak? Felmerül, hogy a különböző minijátékokban lehet-e hibázni vagy bármit is elrontani, illetve hogy az élmény mennyire jutalmazó, ha a kudarc lehetősége hiányzik.
Érdekességként kerül szóba a nosztalgia, a barátság, valamint a párhuzam más narratív, interaktív játékokkal, például a Telltale Games alkotásaival. Ezekkel összevetve a Mixtape elgondolkodtató kérdéseket vet fel arról, hogy mennyiben kell a játékos döntéseinek hatással lenniük a történetre vagy a környezetre.
További könnyed megfigyelések is szerepelnek, mint a kilencvenes évek kultúrája, zenei mixek vagy épp a végletekig egyszerűvé tett trófeagyűjtés PlayStationön. Ahogy a játék nosztalgikus hangulata keveredik a modern elvárásokkal, úgy születnek új kérdések arról, mitől „játék” egy játék.
